Hiteles szerepekben

Bár Hanna egyre jobban odafigyelt arra, hogy határozott és tényszerű teljesítmény-értékelést adjon a beosztott dolgozóknak, továbbra is küzdött azzal, hogy mennyire engedheti közel magához az embereket. Nem érezte vezetői szerepével összehozhatónak, hogy együtt-ebédeljen, kávézzon vagy csevegjen az embereivel, azután meg egy másik helyzetben kemény beszélgetéseket folytasson velük.

Emiatt lassan azt vette észre hogy egyre jobban eltávolodott a munkatársaitól, érezte, hogy pökhendinek, hiúnak tartják, és amint egyre eltávolodott tőlük, egyre kevésbé érezte, hogy inspiráló vezetőként néznek rá.

A coach segítségével sokat beszéltek arról, hogy milyen különböző szerepeink vannak az életünkben, és ezeket a szerepeket mennyire fontos mind hitelesen megélnünk.

A különböző szerepeink pedig attól maradnak mind egyenként is hitelesek, hogy teljes valónkkal, értékeinkkel összhangban, értelmünkkel és érzelmeinkkel is egyértelműen támogatjuk azokat.

Hanna távolságtartása azóta sokat oldódott, megtalálta a közös pontokat, de a határokat is ki tudta jelölni a különböző szerepei között.

Jó hangulat vagy teljesítmény?

Hanna nagyon kedves lány volt, aki szerette az embereket. De nagyon vágyott arra is, hogy kezei alatt működő terület megfeleljen a teljesítmény-elvárásoknak. Amióta megkapta ezt a pozíciót, folyamatosan küszködött azzal, hogy megtalálja a határokat: akik korábban a barátai voltak, most a beosztott munkatársai lettek, és Hanna úgy érezte, ha túl közel engedi magához az embereket, nem fog tudni magas elvárásokat támasztani velük szemben.

Különösen nehéz dolga volt azzal a néhány munkatársával, akik elsősorban a cégnél jellemző baráti légkör miatt dolgoztak itt, de mindig igyekeztek a munka könnyebb végét megfogni.

Mivel általában kedves, lenyűgöző modorú emberek voltak, akik a cégen belüli "party-arcként" erős "társadalmi kapcsolatokat" alakítottak ki, Hanna küszködött azzal, hogyan tudja ezeket az embereket magasabb teljesítményre sarkallni, anélkül, hogy saját magát amolyan "mumusként" elszigetelje. Senki nem szeret népszerűtlenné válni, Hanna sem volt ez alól kivétel.

A coach segítségével Hanna arra az elhatározásra jutott, hogy barátságosan, de ugyanakkor határozottan és egyenesen, a korábbiaknál sűrűbben, azonnal visszajelzést fog adni, ha valaki munkájával elégedetlen. Nem hagyja felgyűlni a feszültségeket, ezzel azok oldalára áll, akik a cégen belül ez eredményeket hozzák, hajtanak.

A korábbiakban lazán teljesítő emberek egyike hamarosan önként elhagyta a céget, mindenki megkönnyebbülésére. De még ennél is nagyobb eredmény volt az, amikor a másik problémás kollégája a sűrű visszajelzések hatására felismerte, miben kell megváltoznia, és magasabb sebességre kapcsolt.

Ezzel Hanna tekintélye és népszerűsége ugrásszerűen megnőtt, nemcsak a felső-vezetés, de a beosztottak körében is.

Hanna delegál

Hanna biztos volt abban, hogy ami a saját kezei közül kikerül az mindig tökéletes.

De mégsem végezhetett mindent egymaga, sőt arra sem jutott elég ideje, hogy mindenki munkáját ellenőrizni tudja.

Valahogyan mindenképp delegálnia kellett, de hiányzott az ehhez szükséges bizalma.

Amikor felismerte ezt a problémát, a coach segítségét kérte.

A coaching során a helyzetfüggő vezetésről beszélgettek, e modell szerint a munkatársak négy érettségi fokozaton mennek végig. Amikor egy új feladatba fognak, általában lelkesek, a hozzáértésük, a rutinjuk viszont ebben a fázisban nagyon alacsony szinten áll, ezért pontos utasításokat és ellenőrzést igényelnek. Kissé gyakorlottabban már jön a felismerés, mi mindent nem tudnak még, és ez bénítóan hat, ebben a szakaszban kevesebb ellenőrzésre, viszont nagy adag biztatásra van szükségük, hogy szárnyakat kapjanak. Amint hozzáértővé válnak, már kevesebb biztatást igényelnek, de vágynak az elismerésre és az önálló feladatokra, amelyekben kiteljesedhetnek. Ők azok, akikre kevés ellenőrzés mellett is joggal és nyugalommal lehet rábízni az önállóságot igénylő teendőket.

Hanna felismerte, hogy munkatársai közül kik melyik csoportba sorolhatók, és ettől kezdve tudatosan alkalmazta mindenkivel szemben a legeredményesebbnek ígérkező vezetési stílust. Néhány, kevésbé tapasztalt kollégáját naponta-hetente ellenőrizte, de a gyakorlottabb kollégáknak már a nagyobb feladataiból is át mert adni. Mindenki szárnyakat kapott körülötte, az osztálya úgy dolgozott, mint egy gondosan megtervezett óraszerkezet.

Soha senki nem hibázhat?

A hangulat az osztályon egyre jobbá vált, sőt úgy tűnt, hogy mindenki végzi a munkáját. De ekkor egy nagy változás következett be a cégnél, és ettől a feladatok egyre összetettebbek váltak.

Hanna beosztott munkatársai pedig bármennyire is igyekeztek, a görcsös igyekezettől sajnos rengeteg hibával dolgoztak.

A hibák miatt Hanna mindig kiborult, nehezen tudta elviselni, ha valami nem a legtökéletesebben került ki a kezük alól. Amióta az eszét tudta, mindig mindenkivel versengett, minden elvárást túltelesített, most meg vezetőként egy rakás olyan emberrel volt körülvéve, akik, akárhogy is igyekeztek, mindig valami rosszul csináltak. Azt is tudták, hogy Hanna ettől hideglelést kap, ezért az előforduló problémákat mindig igyekeztek jól leplezni, hogy ne legyen belőle baj. A baj persze egyre nagyobb lett, csak senki nem szembesült ezzel.

Amikor mindez a felszínre került, Hanna egy coach segítségével maga találta meg a megoldás kulcsát. Azóta a hibákról Hanna osztályán mindig nyíltan beszélnek. Megtanulták, hogy a hibák és hiányosságok arra alkalmasak, hogy azok jövőbeli előfordulására lépéseket tehessenek, vagyis a leplezés és vádaskodás helyett a tanulságokra és a jövőbeli teendőkre fókuszáljanak, és közösen határozzák meg a lépéseket.

Amikor eljutottak arra a szintre, ahol már nemcsak a bekövetkezett hibákat elemezték, de már az újabb típusú hibák előzetes kiküszöbölésén is közösen, proaktívan dolgoztak a csapatával, a vevők elégedettsége egyre nőtt.

Első nap az üvegfalon belül

Hanna korábban vágyakozva nézte azok életét, akik a nagy, egyterű irodából lehasított elegáns üvegkalitkában ültek. Most, hogy végre elnyerte az áhitott pozíciót, beköltözhetett saját irodájába. Az emberek odakintről kicsit irigy vágyakozással méregették az odabent ülő fiatal nőt, aki az aznapi bejelentés szerint ezentúl a főnökük lesz. "Micsoda kis tacskó, a lányunk lehetne"- gondolták róla, és láthatóan nem nagyon értették, hogy lehet a főnökük valaki, aki ennyire fiatal.

Hanna is érezte az idegenkedést, észrevette a háta mögött összetalálkozó tekinteteket, de nem akart foglalkozni ezzel. Nehéz hetek következtek ezután és hamarosan a vezetésnek is feltűnt, hogy valami nem működik. Hanna kész adottságnak vette azt a tényt, hogy ő a főnök, azt gondolta, semmi teendője nincs azzal, hogy ezt az embereivel is elfogadtassa, és mivel a beosztottak alig leplezett elutasitása miatt nem tudta senkinek sem delegálni a feladatokat, inkább szinte mindent egymaga végzett el. Persze nemcsak a másik oldal volt elutasító. Hanna maga sem bízott senkiben, az események pedig fokozatosan kicsúszni látszottak a kezei közül. Amikor néhány hét múlva Hanna a magára maradottságtól és kimerültségtől egyre ingerültebbé vált, akkor főnöke azt javasolta, hogy vegyék igénybe egy coach segítségét a továbblépés érdekében.

Heteken át dolgoztak azon, hogy Hanna nyitottabbá váljon, megértse és tudatosítsa magában, hogy az embereivel milyen közös értékeket képviselnek, amelyekre alapozva megteremtheti a tényleges együttműködést. Felismerte, milyen személyes és szakmai kompetenciái, tulajdonságai és erősségei azok, amelyek tudatos előtérbe helyezésével megerősítheti tekintélyét és pozícióját - ezzel elindulva azon az úton, hogy valóban inspiráló vezetővé váljon, akit az emberek önmaguktól, lelkesen követnek. Két hónappal később már érezhető volt a változás. Az emberek szívesen benyitottak hozzá ha a munkájukban elakadtak, bármikor nyíltan kérdeztek, és gondolkodás nélkül segítettek, ha Hanna ezt kérte tőlük.

Hyper Hanna a színre lép

Hyper Hanna mindig szorgalmasan tanult, igyekvő, alkalmazkodó kislányként nőtt fel, aki ritkán tudott nemet mondani. Iskolai évei alatt sokszor nyert különféle versenyeket, gyakran körözte le a vele egyidős fiúkat.

Szorgalma és kitartása révén igen fiatalon vezetővé vált. Keményen helytáll a munkájában, de női mivolta miatt úgy érzi, sokszor kétszeresen kell teljesítenie, hogy bizonyítsa rátermettségét...

Már tanulmányai során is megszokta, hogy a környezetéhez, az elvárásokhoz mindig alkalmazkodjon. Maximalista volt minden helyzetben, mindig mindent elkövetett, hogy kiválóan felkészüljön, és minden határidőt betartson.

A "jókislányság" néhány éven belül meg is hozta az eredményét. Megbízták az egyik részleg vezetésével.