Hanna nagyon kedves lány volt, aki szerette az embereket. De nagyon vágyott arra is, hogy kezei alatt működő terület megfeleljen a teljesítmény-elvárásoknak. Amióta megkapta ezt a pozíciót, folyamatosan küszködött azzal, hogy megtalálja a határokat: akik korábban a barátai voltak, most a beosztott munkatársai lettek, és Hanna úgy érezte, ha túl közel engedi magához az embereket, nem fog tudni magas elvárásokat támasztani velük szemben.
Különösen nehéz dolga volt azzal a néhány munkatársával, akik elsősorban a cégnél jellemző baráti légkör miatt dolgoztak itt, de mindig igyekeztek a munka könnyebb végét megfogni.
Mivel általában kedves, lenyűgöző modorú emberek voltak, akik a cégen belüli "party-arcként" erős "társadalmi kapcsolatokat" alakítottak ki, Hanna küszködött azzal, hogyan tudja ezeket az embereket magasabb teljesítményre sarkallni, anélkül, hogy saját magát amolyan "mumusként" elszigetelje. Senki nem szeret népszerűtlenné válni, Hanna sem volt ez alól kivétel.
A coach segítségével Hanna arra az elhatározásra jutott, hogy barátságosan, de ugyanakkor határozottan és egyenesen, a korábbiaknál sűrűbben, azonnal visszajelzést fog adni, ha valaki munkájával elégedetlen. Nem hagyja felgyűlni a feszültségeket, ezzel azok oldalára áll, akik a cégen belül ez eredményeket hozzák, hajtanak.
A korábbiakban lazán teljesítő emberek egyike hamarosan önként elhagyta a céget, mindenki megkönnyebbülésére. De még ennél is nagyobb eredmény volt az, amikor a másik problémás kollégája a sűrű visszajelzések hatására felismerte, miben kell megváltoznia, és magasabb sebességre kapcsolt.
Ezzel Hanna tekintélye és népszerűsége ugrásszerűen megnőtt, nemcsak a felső-vezetés, de a beosztottak körében is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése