Bár Hanna egyre jobban odafigyelt arra, hogy határozott és tényszerű teljesítmény-értékelést adjon a beosztott dolgozóknak, továbbra is küzdött azzal, hogy mennyire engedheti közel magához az embereket. Nem érezte vezetői szerepével összehozhatónak, hogy együtt-ebédeljen, kávézzon vagy csevegjen az embereivel, azután meg egy másik helyzetben kemény beszélgetéseket folytasson velük.
Emiatt lassan azt vette észre hogy egyre jobban eltávolodott a munkatársaitól, érezte, hogy pökhendinek, hiúnak tartják, és amint egyre eltávolodott tőlük, egyre kevésbé érezte, hogy inspiráló vezetőként néznek rá.
A coach segítségével sokat beszéltek arról, hogy milyen különböző szerepeink vannak az életünkben, és ezeket a szerepeket mennyire fontos mind hitelesen megélnünk.
A különböző szerepeink pedig attól maradnak mind egyenként is hitelesek, hogy teljes valónkkal, értékeinkkel összhangban, értelmünkkel és érzelmeinkkel is egyértelműen támogatjuk azokat.
Hanna távolságtartása azóta sokat oldódott, megtalálta a közös pontokat, de a határokat is ki tudta jelölni a különböző szerepei között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése